Foci

Feszt Blog

Amióta egyre többet keresek a focival, egyre több mindent megengedhetek magamnak. Ez mondjuk természetes következmény, de azért még mindig meg tudok lepődni rajta, hiszen eléggé szegény sorsú családból származom. Természetesen próbálom nem elfelejteni, hogy honnan jöttem és próbálok segíteni, mindenben, amiben csak tudok, a hozzám hasonló, nehéz helyzetű gyerekeken.

Az egyik nagy támaszon az évek alatt a barátnőm, Anna volt, aki most már a feleségem. Ő is abból a helyzetből indult, ahonnan én, és mindig kitartott mellett és támogatott engem. Ezt, ahogyan csak tudom, a magam módján próbálom meghálálni neki. Például nagyon sok ékszert vásároltam a számára az évek alatt, amivel a hálámat és a szeretetemet próbáltam kifejezni. Úgy gondolom, hogy ezek jó ajándékok, mert olyan dolgok, amiket nem venne soha meg magának, mivel a múltja miatt sajnál ilyesmire költeni, de tudom, hogy a szíve mélyén szereti az ékszereket, hiszen emlékszem, kiskorunkban faágtól elkezdve bármilyen szemétig, mindent magára aggatott. Egyébként pedig, vagyunk olyan kapcsolatban, hogy szólna, ha nem szereti, hogy ezt kapja ajándékba, és akkor nem is hordaná őket.

Ezzel az ajándékos dologgal csupán annyi volt a gondom, hogy folyton mindenhol ott voltak az ékszerek otthon. Néha nagyon ideges tudtam lenni, amikor egy székre sem tudtam nyugodtan leülni, mert megszúrt egy ott felejtett fél fülbevaló a hátsómat. (Sem ő, sem én, nem a túlzott rendezettségünkről vagyunk híresek). De ekkor már tényleg zavarni kezdett, hogy minden fogason lóg egy nyakék, ha épp csak egy és nem öt, vagy hat. Persze ő nagyon szívesen viselte őket, volt, hogy napi egyszer, vagy kétszer is cserélt, de sokszor már ő sem kapta pont azt, amelyiket kereste, és másikkal kellett megelégedni; olyannal, ami a keze közé került. (Csendben hozzá teszem, hogy egyszer a hűtőből került elő két nap után az egyik kedvenc karperece.)

Amikor egy edzés előtt elpanaszoltam a dolgot a fiúknak, jót nevettek rajtam, és mondták, hogy akkor most vegyek neki egy ékszertartót ékszerek helyett. Szeget is ütöttek rendesen a fejembe ezzel a dologgal. Tudom, hogy egy jó focista kizárja a külső gondolatait meccs közben, de ez úgyis csak egy sima edzés volt, nekem meg nagyon nem ment most a gondolatkizárás. Azt hiszem látszott is a játékomon a szétszórtság.

Alig vártam már, hogy haza menjek, és utána nézzek az ékszerdobozoknak. Először azt gondoltam, hogy üzletekben fogok szétnézni az ügyben, de aztán rájöttem, hogy nagyon nincs nekem erre időm, szóval maradt az internet. Találtam is, viszonylag hamar, egy oldalt, ahol főleg bőr táskákat és kiegészítőket árultak, de az ékszerdoboz választékuk is nagyon volt. Annyira nagy, hogy fiús zavaromban nem tudtam eldönteni, hogy vajon melyikre lenne szüksége Annának, melyik oldaná meg a leginkább a problémáinkat. Gondolkodtam, hogy kicsit vegyek, vagy nagyot, de egyszerűen nem tudtam felmérni az otthon, szanaszét található ékszerhadunk pontos méreteit. Úgyhogy, végül egy normális méretű ékszerdobozt választottam. Nekem legalábbis az tűnt a legnormálisabb méretnek.

Természetesen tévedtem. Amikor megjött a rendelés, és átadtam Annának a dobozt, még arra sem volt elég, hogy az aktuális kedvenceit elhelyezze benne, és még mindig ott volt a veszélye, hogy az évek során még többet vásárolok neki. Szóval drasztikus lépésre határoztam el magam! Vissza kértem tőle a dobozt. Vissza küldtem a webshopnak, hiszen 30 napos visszavásárlási garanciát adtak hozzá, ami azért mégsem semmi! Szerencsére teljesen eredeti és tökéletes állapotában volt még a doboz, úgyhogy vissza vették tőlünk. Nekem csak jeleznem kellett, hogy vissza szeretném küldeni és fizetni 1500 forintot és ők intézték a futárt meg minden más fontos dolgot. Egyébként pedig, ha 30.000 forint felett lett volna termék, amit vásároltam, akkor ingyen vissza is vitték volna. És mielőtt bárki is megijed ettől a számtól, igen, ilyen árú és ennél sokkal drágább ékszeres dobozokat is lehet vásárolni.

Vettem is én is egy újat. Most kifejezetten a luxus ékszerdobozok közül választottam, mivel azok voltak méreteikben is a legnagyobbak és azokban volt a legváltozatosabb lehetőség mindenféle ékszer (gyűrű, nyakék, nyaklánc, karperec, csüngők, brossok stb.) tárolására. Szerencsére itt is elég nagy volt a választék, úgyhogy sikerült olyat választanom, aminek a színe talál a fürdőszobánkba. Úgy ítéltem meg, hogy helye is lesz bőven a fürdőben, hiszen nagy fürdőnk van. Inkább attól féltem, hogy mennyire fogja Anna megszokni, hogy használja az ékszerdobozát. És jól sejtettem, mert volt némi gond vele, amíg hozzá szokott, de mivel nagyon tetszett neki az ajándék, ezért megerőltette magát és hozzá szokott a doboz használatához. Ő is és én is nagyon örültünk, hogy végre nincs tele a lakás mindenféle ékszerrel, amikor is közeledett az egyik utazásunk.

Mivel hivatásos focistaként dolgozom, elég sokat utazok, és ezekre az utakra Anna is elkísér. Ezekre az utakra, azon belül is a szállodában való életünkre szintúgy jellemző volt az, hogy mindenhol hányódtak az ékszerek. Szerintem a takarítónők az ilyen vendégek után szerettek a leginkább takarítani, hiszen ilyenkor biztosan találtak valamilyen ékszert az ágy alatt, vagy valamelyik fiókban, elhagyatva, árván.

Szóval közeledett a kirándulás, és nem tudtuk, hogy hogyan oldjuk meg a dolgot. Nyilván ezt a nagy dobozt nem cipelhetjük magunkkal és amúgy sem szükséges, hiszen ilyenkor nem kell az összes ékszere Annánál legyen. És miközben komoly kupaktanácsot ültünk ketten a témában, eszembe jutott, hogy a Bagboxon kis, utazó ékszerdobozokat és láttam, amikor első körben válogattam neki, mert akkor nem csak az óriási méretűekre koncentráltam. Ennek mindketten megörültünk, úgyhogy végig is pásztáztuk gyorsan a kínálatot, hogy még az elutazásunk előtt érkezzen meg a rendelés. Végül is két utazó ékszerdobozt is vásároltunk, hogy biztosan az összes ékszert magával tudja hozni, amit csak szeretne, és nehogy doboz híján ne tudja magával hozni őket (vagy esetleg régi szokás szerint ne kelljen bele dobálnia őket a bőröndjébe, amit már egyikünk sem szeret túlságosan.

És szerencsénkre még az utazás előtt meg is jött a két kis dobozka, úgyhogy most már ékszerek terén teljes a megelégedettségünk és a rend az életünkben.