Foci

Feszt Blog

Az Alföldön nőttem fel Szeged mellett. Ez az a hely, ahol gyakorlatilag semmi nincs, és abszolút unalmas minden, akármit is mondott Petőfi erről a helyről. Tök uncsi. Két dolgot lehet itt igazán pompásan űzni:

a futballt és a motorozást.

A falu elég kicsike, ahol felnőttem, és valahogy az én általános iskolai osztályom elég érdekesen alakult, ugyanis mindösszesen hárman voltunk csak lányok, és erre a három lányra jutott összesen tizenöt darab fiú. A két másik lány már első osztályban nagyon egymásra talált, így én egy kicsit elárvultnak éreztem magam. De aztán Marci, a szembe szomszédunk megsajnált és elkezdett velem barátkozni. Ő elég népszerű volt a többi fiú körében is, így csakhamar azon kaptam magam, hogy része lettem a fiúk társaságának.

Ez nagyon menőnek éreztem akkoriban, de az évek során egyre inkább asszimilálódtam és a srácokkal felnőve én is egy kis pasis vagány csaj lettem. Aki imádja a focit, és meglepően jól is játszik és még a saját motorját is megbütyköli, ha arra van szükség. Emellett szerencsém volt, mert a női motoros nadrág is durván jól állt.

A párválasztás szempontjából azonban nem volt szerencsés a dolog, mert a többi fiú nem nagyon tudott rám lányként tekinteni, inkább egy voltam a haverok közül, akikkel lehet a végtelenbe hajtani és sörözni a kocsma teraszán.

Viszont, mikor elkerültem otthonról és beköltöztem Szegedre a kollégiumba, mert oda mentem egyetemre és sikeresen megcsíptem egy kolihelyet, akkor kezdtem el először érezni, hogy a pasik szemében milyen menő vagyok.

Mikor a beköltözésnél meglátták, hogy nem a szüleim hoztak egy kisebb furgonnal, hanem magam érkeztem a mocimmal, és nem holmi szakított farmereket hordok, hanem a női motoros nadrágom volt rajtam (a négy közül az egyik, a fekete), rögtön elkezdtek felnézni rám és megkedvelni. És itt, életemben először, nem a havercsajként néztek rám, hanem a dögös csajként a 104-ből.

Hát baromira bírtam ezt a szitut. Egészen addig, amíg nem lett szükségem új cuccokra, mert kezdtem unni, illetve gyakorlatilag kinőni a régi motoros cuccaimat. Ez kapóra jött, mert meg tudtam szólítani az egyik helyes srácot, hogy nem tud-e itt Szegeden egy boltot, ahol feltölthetem a készleteimet. És lehetőleg olyan kéne, ha akad, ahol nem csak a pasikra gondoltak, hanem a lányokra is, mert leginkább a női motoros nadrág hiánycikk a ruhatáramban.

Úgy láttam, nagyon örül, hogy őt kérdeztem meg, és utólag számomra is bebizonyosodott, hogy jól döntöttem, ugyanis egy kiváló boltot mutatott nekem. Pedig amúgy nem lakom túl messze Szegedtől és magam is bejöhettem volna ide, hogy körülnézzek itt, de eddig mindig a netről rendeltem magamnak cuccokat. Ami ugye elég rizikós. Sokszor azért nem tudtam a srácokkal tartani egy programra, mert nem érkezett még meg a kiegészítő, amit rendeltem, vagy, ami a még rosszabb, hogy vissza kellett küldenem.

A srác elmondta, hogy azért is kedveli nagyon ezt a boltot, mert tartozik hozzá egy blog oldal is, ahol nagyon sok érdekes dolgot olvasott már. Emellett nagyon felkészültek és még olyan kiegészítőik is vannak, amikre én eddig magamtól nem is gondoltam, pedig eszméletlenül hasznos.

Matyi, aki javasolta a boltot, el is kísért és segített nekem nacit választani. Közben az eladóval sokat mondóan összemosolyogtak néha. Egyébként a bolt berendezése is nagyon szuper, minden átlátható és mindet nagyon könnyen meg lehet találni. De ha mégsem, és kérdéseid volnának, hát amit én tapasztaltam, az alapján az eladó vérprofinak tűnt és nagyon türelmes volt, pedig biztos nem szokott hozzá annyira a női vevők kénye-kedvéhez. Persze én nem vagyok nehéz eset, de azért három különböző gatyát felpróbáltam és összenéztem a motorommal és a kabimmal, hogy passzoljanak.

A boltnak és Matyinak köszönhetően repesve várom a folytatást. És nagyon remélem, hogy mind a ketten részei lesznek az életemnek!