Foci

Feszt Blog

Soha nem voltam a híve a sportesemények figyelemmel követésének. Sokkal jobban szeretem űzni a sportot, mint hogy azt bámuljam, hogy mások teszik ezt. Egyszerűen nem tudja lekötni a figyelmemet hosszú távon, mert én attól még unatkozom, hogy mások jól érzik magukat. Igen, szerintem pont ez a lényege a sportnak, hogy az emberek jól érezzék magukat, mert végre egy kicsit mozoghatnak, és hiába fáradnak el végül, valójában sokkal inkább feltöltődnek, mint azok, akik ülnek a stadionban és nézik a meccset. És most következik a töredelmes vallomásom, ugyanis van egy nagyon kedves barátnőm, aki megismerkedett egy focista sráccal, akinek egyből a rajongójává is vált, így akaratomon kívül az ismerkedési fázisuk nagy részét a focipálya szélén tölthettem, a barátnőmet kísérgetve. Nem tudom, mi szükség volt rám, de néha gyertyatartónak, néha pedig levadászandó prédának éreztem magam ezeken az alkalmakon. Timi, a barátnőm nem szeretett volna egyedül unatkozni, amíg a srácok edzenek, vagy éppen játszanak, de amikor csak tehette, ott akart lenni, hogy láthassa küzdeni élete szerelmét. Folyton azzal győzködött, hogy ilyenkor a pálya tele van jó pasival, legalább én is mozizhatok, sőt, ha szerencsém van, még valami tetszetőst ki is fogok magamnak. Nem igazán vonzott ez az egész, de jó barátnő lévén beadtam a derekamat.

swarovski fülbevalóMár az első alkalommal rácsodálkoztam, hogy milyen vegyes a társaság. Legelőször egy edzésre kísértem el a barátnőmet, ahol többnyire mez nélkül, pucér felsőtesttel rohangáltak a srácok a labdáik után. A legszembetűnőbb közös vonásuk az volt, hogy szinte kivétel nélkül, valami eget rengetően fényes dolog csillogott a fülükben. Először nem is tudtam hova tenni, még olyan merész gondolat is megfordult a fejemben, hogy valami csúcsmodern készülék, amivel az edző irányítja őket, csak azt nem tudtam összerakni, hogy akkor miért ordibál feleslegesen. Sokáig agyaltam, hogy mi lehetett az a fénylő dolog, de nem mertem megkérdezni barátnőmet, mert azt hittem, hogy annyira egyértelmű, hogy cikinek tűnnék az ostoba kérdésemmel. Aztán amikor Timi barátja kiszaladt megcsókolni a lányt, észrevettem, hogy a csillogás forrása nem más, mint egy Swarovski kristály fülbevaló. Eddig nem is tűnt fel, hogy van a srácnak fülbevalója. Nem is csoda, mert sem a megfigyelőképességem, sem pedig a szemem nem működik az elvárt szinteken, meg általában még érdeklődés hiányában is vagyok. De most el kezdte furdalni a kíváncsiság az oldalamat, úgyhogy amikor végeztek az edzéssel, és beültünk egy pubba beszélgetni és sörözni, kifaggattam az egyik fiút, hogy mi ez a swarovski fülbevaló őrület. Ez valami alap követelmény lenne a csapatban? Csak az lehet csapattag akinek van egy nagy, csillogó Swarovski fülbevaló a fülében? De kiderült, hogy épp ellenkezőleg. A srácok már hosszú idő óta ebben a felállásban játszottak, és néhány hónappal a beszélgetésünk előtt megállapodtak abban, hogy az egész csapat együtt kiszúratja a fülét, és egyen fülbevalót fognak hordani. Ami a legfurcsább volt, hogy senki nem ellenkezett ezzel az ötlettel, pedig a legkülönbözőbb személyiségek alkotják a csapatot. Jó lehet egy olyan közösség tagjának lenni, ahol ennyire különböznek az emberek, mégis a legapróbb közös dolgokban is könnyedén meg tudnak egyezni.